Számomra a család, a gyermekeim a legfontosabbak a Világon. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Családom mellett, dolgozom, és tanulok is. Jelenleg államvizsga előtt állok. (helyesebben cidrizek!!!) Két gimnazista gyermekem van. A fiam, kicsi korától, matematikai nehézségekkel küszködött, amire hosszú ideig, nem kapott segítséget sem. Még a pontos diagnózisra is 17 éves koráig kellett várnunk. Erre majdnem ráment az élete! Hogy ez másokkal ne fordulhasson elő, időben kaphassanak segítséget, én minden erőmmel azon vagyok, hogy információkkal segítsek másokat. Szeretném, ha a rászorulók, és a szakemberek egymásratalálása, akadálymentesebb lehetne.
A kezdő indíttatásom, a fiam kálváriájából indult ki. 17 éves korára jutottunk el egy használható diagnózisig, ami bebizonyította, hogy Ő nem lusta, nem hülye. Az, hogy ő képtelen a matematika útvesztői között eligazodni, az egy speciális zavar eredménye, amit úgy neveznek, hogy diszkalkulia. Azaz, matematikai nehézség. Diszlexiásokról már szinte mindenki hallott, ők azok, akik speciális segítség nélkül, képtelenek az olvasással boldogulni. Na, ugyanez van a diszkalkuliások esetében is, csak ők a matekkal vannak ugyanígy. Róluk viszont sokkal kevesebbet hallunk, mert arról, hogy valaki nem boldogul a számokkal, sokkal elnézőbb a társadalom. Hajlamos az emberek többsége egy vállrándítással elintézni a dolgot, mondván, nem lehet mindenki matek zseni! Pedig ezt nem lehet kinőni, ez nem olyan dolog, amit, ha agyonhallgatunk, akkor magától is megoldódik. A probléma igazán a középiskolában csúcsosodik ki. Ha odáig nem kap segítséget a gyermek, képtelen lesz boldogulni. Az állandó frusztráltság, önértékelési zavarokhoz, társadalomból való kirekesztettséghez vezet. Én ezt sajnos tapasztalatból tudom. Fiammal megjártuk már a diszkalkulia témájának minden mélységét. Erről szeretnék szólni sorstársaimnak, hogy minél kevesebben járjanak hasonlóan. Szeretnék rávilágítani, hogy mennyire fontos az információk áramlása, és a korai felismerés. A korai segítség reményteli felnőttkort rejt magában, hogy gyermekünk ne legyen másodrendű állampolgár.
Diszkalkulia
2007 április 24. | Szerző: randicska
Számomra a család, a gyermekeim a legfontosabbak a Világon. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Családom mellett, dolgozom, és tanulok is. Jelenleg államvizsga előtt állok. (helyesebben cidrizek!!!) Két gimnazista gyermekem van. A fiam, kicsi korától, matematikai nehézségekkel küszködött, amire hosszú ideig, nem kapott segítséget sem. Még a pontos diagnózisra is 17 éves koráig kellett várnunk. Erre majdnem ráment az élete! Hogy ez másokkal ne fordulhasson elő, időben kaphassanak segítséget, én minden erőmmel azon vagyok, hogy információkkal segítsek másokat. Szeretném, ha a rászorulók, és a szakemberek egymásratalálása, akadálymentesebb lehetne.
A kezdő indíttatásom, a fiam kálváriájából indult ki. 17 éves korára jutottunk el egy használható diagnózisig, ami bebizonyította, hogy Ő nem lusta, nem hülye. Az, hogy ő képtelen a matematika útvesztői között eligazodni, az egy speciális zavar eredménye, amit úgy neveznek, hogy diszkalkulia. Azaz, matematikai nehézség. Diszlexiásokról már szinte mindenki hallott, ők azok, akik speciális segítség nélkül, képtelenek az olvasással boldogulni. Na, ugyanez van a diszkalkuliások esetében is, csak ők a matekkal vannak ugyanígy. Róluk viszont sokkal kevesebbet hallunk, mert arról, hogy valaki nem boldogul a számokkal, sokkal elnézőbb a társadalom. Hajlamos az emberek többsége egy vállrándítással elintézni a dolgot, mondván, nem lehet mindenki matek zseni! Pedig ezt nem lehet kinőni, ez nem olyan dolog, amit, ha agyonhallgatunk, akkor magától is megoldódik. A probléma igazán a középiskolában csúcsosodik ki. Ha odáig nem kap segítséget a gyermek, képtelen lesz boldogulni. Az állandó frusztráltság, önértékelési zavarokhoz, társadalomból való kirekesztettséghez vezet. Én ezt sajnos tapasztalatból tudom. Fiammal megjártuk már a diszkalkulia témájának minden mélységét. Erről szeretnék szólni sorstársaimnak, hogy minél kevesebben járjanak hasonlóan. Szeretnék rávilágítani, hogy mennyire fontos az információk áramlása, és a korai felismerés. A korai segítség reményteli felnőttkort rejt magában, hogy gyermekünk ne legyen másodrendű állampolgár.
Oldal ajánlása emailben
X